2017. június 25., vasárnap, Vilmos
PDF-verzió

riport

Vízimentő vagyok! Segíteni szeretnék!

A zánkai diszpécserközpontból számítógépen pásztázzák a Balatont

Idén negyven balatoni strandon mintegy százhúsz munkatársával vigyáz a fürdőzőkre a Magyarországi Vízimentő Szakszolgálat Egyesület. Emellett hét hajójuk áll készenlétben, ha a vízen valaki bajba kerülne. „Életet mentünk, ajánlunk és biztosítunk”– foglalja össze az önkéntes vízimentők hitvallását a Genfi-tó partján született vezetőjük.

– Vízimentő vagyok ! Segíteni szeretnék! – hallatszik a vízből, és én elsőre nem is a „bejelentkező” szövegen lepődöm meg, hanem azon, hogy a gyorsúszásban sprintelő vízimentő honnan merít erőt még arra is, hogy szavakkal igazolja, nem holmi éppen arra úszkáló műkedvelő, hanem egy, az életmentésre kiképzett hivatásos. Olyan ez, mint amikor az amerikai filmekben ismertetik a tetten ért bűnelkövetővel a jogait. Nos, a fuldokló ebből aligha fog föl sokat, mindenesetre, amennyiben még észnél van, talán kevésbé rúgkapál, ha tudja, profi kezekbe kerül hamarosan.  Ez persze, mármint a nyugalom, nem igazán jellemzi az életéért harcolót. Emlékszem: amikor tízévesen fuldokoltam a Dunában, megmentőim elmondása szerint legalábbis, csíptem, haraptam, mi több: halálos veszélyt jelentve csimpaszkodtam rá az utánam úszókra, hogy nekik se legyen jobb, és a mélybe húzzam le őket. Úgyhogy ők szerencsére a mindannyiunk számára legjobb megoldást választották, és nyakon vertek, mint egy nyulat.

Itt, a zánkai gyereküdülő kikötőjében nem kerül sor semmiféle embermentés címén előadott tettlegességre, már csak azért sem, mert a szemünk előtt zajló élet-halál harc nem élesben folyik. Ez ugyanis az egyhetes vízimentő képzés vizsgájának utolsó gyakorlata. Előtte, az elméleti vizsgát követően egyebek mellett a kötelező 400 méter után 20 métert víz alatt kellett úszniuk a leendő mentőknek, aztán az úszást ruhában is meg kellett ismételniük.

– Aki úgy dönt, hogy majd nálunk szeretne dolgozni, kedvezményesen végezheti el a tanfolyamot – mondja az egyesület elnöke, Bagyó Sándor, aki egy keszthelyi vízi rendezvény biztosításáról érkezett vissza a kedvünkért a mentők (legmodernebb digitális technikákkal felszerelt) diszpécserközpontjának is helyet adó  zánkai bázisra. A mentőhajó két főnyi mancsafttal vett részt a vasárnap délelőtti bevetésen: az elnök úr segítőtársa ezúttal saját, Belizár névre hallgató (és némi bíztatás után a hajó orrában helyet foglaló) fiatal németjuhász kutyája volt.  Egyébként ez, a zánkai, a mintastrand: itt próbálnak ki minden újdonságot. Például a nemrégiben Olaszországból félmillió forintért vásárolt evezős mentő katamaránt, amely abban különbözik az eddig megszokott mentőcsónakoktól, hogy nincs pereme, így a baywatch-ipari dolgozó könynyen rá tudja emelni a magatehetetlen megmentettet is.   

– Idén már több mint negyven strandon leszünk jelen a Balaton északi partján – folytatja Bagyó Sándor, aki majd negyven évvel ezelőtt a Genfi-tó partján látta meg a napvilágot, és magyar édesapjával és svájci mamájával a hetvenes évek közepén költöztek haza, azaz Keszthelyre. – A százhúsz vízimentő mellett öt mentőhajónk áll veszély esetén kifutásra készen Almádiban, Csopakon, Zánkán, Ábrahámhegyen és Balatongyörökön,  másik két hajónkat pedig a vízirendezvények biztosítására használjuk.

Hogy miért csak az Észak-Balaton? Nos, Bagyó szerint rendszerint észak, észak-nyugat felől érkeznek a tóra a viharok, ezért indokolt, hogy itt álljanak készenlétben. Másfelől ez a partszakasz a mélyebb. A déli parton amúgy is nagy erőkkel vannak jelen a vízirendőrök.

– Velük tökéletesen összedolgozunk, jó a kapcsolat. Megszűnt a korábban még jellemző rivalizálás. ők hatósági tevékenységet folytatnak, mi viszont kizárólag a bajba jutott embereken, no meg a hajókon segítünk. Mi nem kívánunk rendészkedni, mint annak idején az önkéntes rendőrök. Még csak nem is az amúgy tiltott motorcsónakozás legalizálására használjuk a jogosítványainkat. A bajba jutottaknak mi nem parancsolunk meg semmit, saját belátásukra bízzuk, hogy beszállnak-e veszély esetén a hajónkba. Magyarul, hogy hagyják-e megmenteni magukat – szögezi le a vízimentők főnöke. Hogy miként lettek ők balatoniból magyarországi vízimentők? Íme a magyarázat:

– Tevékenységi körünket, amibe a nehézbúvári feladatoktól a műszaki mentésig majd’ minden, a vízhez köthető dolog beletartozik, immár a Dunától a Szelidi-tóig sok helyen gyakoroljuk az országban. De segítettünk a lengyelországi és az erdélyi árvízkor is.

Bagyó Sándor ideális riportalany, ám amikor legemlékezetesebb mentéséről kérdezem, sokáig hallgat:

– Egy négy és féléves kislány tűnt el a Szigligeti-öbölben. Hál’ istennek még időben odaértünk, megtaláltuk, és sikerült újra éleszteni. Hát ezért csinálom…

Viharjelzések

Elsőfokú viharjelzés

van érvényben, ha a viharjelző berendezés percenként 45-öt villan. Ebben az esetben úszni, csónakkal és más vízi sporteszközzel csak a parttól számított 500 méteren belül szabad tartózkodni. A szélirány figyelemmel kísérése nagyon fontos. Például, ha valaki az északi parton fürdik, amikor elrendelik az elsőfokú viharjelzést, és déli szél van, nem kell annyira aggódni, nagyok lesznek a hullámok, de mindenképpen hamar partot érünk, ha azonban északi szél van, és az északi parton vagyunk, akkor nagy a veszélye annak, hogy elsodródunk. Ilyenkor kerülni kell a gumimatracos fürdőzést.

Másodfokú viharjelzés

esetén a viharjelző lámpák percenként 90-szer villannak fel. Ezzel a vihar rövid időn belüli megérkezését jelzik. Ilyen esetben fürödni tilos! Továbbá tilos csónakkal és más vízi sporteszközzel közlekedni (a vitorláshajók kivételével). Aki megszegi ezeket a szabályokat, felelőtlenül kockáztatja az életét. A másodfokú viharjelzést nagyon sokszor nem veszik figyelembe a fürdőzők, pedig ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Ilyenkor számítani kell arra, hogy „porzani” fog a víz, ami azt jelenti, hogy a vízfelszín felett akár 40-50 cm magasságban is 80-90% páratartalmú a levegő, tehát szinte lehetetlen levegőt venni.

Online vihartérkép:

www.rsoe.hu

Diszpécserközpont:

+36 30 383 8383, +36 87 568 168