tóparti hírességek

Vidéki lány Siófokon

Marsi Anikó, a mindig mosolygós m?sorvezet?, vidéken született, de a f?városban lett ismert. Sokáig a munkájának élt, majd feleség és anya lett. Siófoki nyaralásuk olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttek, maradnak a Balaton parton. Azóta is itt élnek, és eszük ágában sincs újra Budapestre költözni.

-  Miért döntöttetek úgy, hogy Siófokra költöztök?

- Vilmos születésekor még fogalmunk sem volt róla, hogy néhány hónap múlva már Siófokon fogunk élni. A születése ilyen szempontból nem befolyásolta a költözködésünket, de amint eltöltöttük az els? hetet itt, elmúlt a köhögése. Innent?l nem volt kérdés, hogy maradunk-e vagy sem. Ha semmi más nem tetszett volna Siófokban, már emiatt itt maradtunk volna. De szerencsére ezen túl rengeteg minden volt és van, amibe beleszerettünk. Amúgy Laci is és én is vidéken gyerekeskedtünk, ? Tatabányán született, én pedig Szolnokon éltem 18 éves koromig. Mindkett?nkben megmaradt a vonzódás az egészséges vidéki léthez.

- Milyen terhet jelent az ingázás?

Laci az, aki többet ingázik. El?re bosszantja, ha be kell mennie Budapestre, ott ugyanis nem lehet közlekedni. Csak amikor Siófokra költöztünk, akkor döbbentünk rá, hogy a f?városban azzal töltöttük az id?nk legnagyobb részét, hogy eljussunk A-pontból B-pontba. Itt Siófokon ilyen rémálom nincsen. Eljutsz a boltba gyalog, a bevásárlóközpont 5 perc bárhonnan, mindenütt van parkolóhely, és a Balaton part is gyalogtávolságra van. Szóval összehasonlíthatatlan a dolog. Én minden er?mmel azon vagyok, hogy csak heti két napon kelljen fölmennem Budapestre. Az RTL Klub székháza a város szélén található, így nincs egy óra az út háztól házig. Ha, mondjuk Szentendrén laknánk, ez jóval több lenne.

- Mennyire sikerült beilleszkednetek a siófokiak közé?

-  Úgy érzem, elfogadtak bennünket. Nyilván nem ismerünk mindenkit, hiszen 25 ezren élnek itt. De az például nagyon jól esik, hogy ma már én is útba tudok igazítani embereket, ha valamit keresnek a városban. A helyi rendezvényekre is gyakran eljárunk, ám olyan sok esemény van Siófokon, hogy csak a töredékükön tudunk részt venni. Nem egyszer el?fordult már az is, hogy különböz? városi megmozdulásokon feladatot is vállaltunk. 

- Milyen szerepet tölt be a munka az életedben a korábbiakhoz képest?

- Hm... Jó kérdés. Fontos a munkám. De kétségtelen, hogy Vilmos megszületése el?tt abszolút els? helyen szerepelt, ma már csak a második. Szégyen, nem szégyen, 8 éven keresztül mindent alárendeltem a Fókusznak. A magánéletemet is. Aztán a család, azaz a kisfiam kiütötte a nyeregb?l.

- Mennyire zökken?mentes a munka és a gyereknevelés összeegyeztetése?

- Nem teljesen zökken?mentes. Ugyanis olykor megszakad a szívem, hogy van két nap egy héten, amikor nem én fürdetem, nem én altatom el a kisfiamat. És persze ilyenkor még sok más is kimarad a mi kis közös életünkb?l, hisz általában már délel?tt el kell indulnom dolgozni, és csak nagyon kés?n, este 11 körül érek haza Siófokra. De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy másfél év után elkezdett hiányozni a munka. Az, hogy újra foglalkozhassak azzal, amit Vilmos megszületése el?tt nagyon szerettem csinálni. Ez a televíziózás, amire 18 éves korom óta oktattak, a riportok, amiken napokig tudok gondolkodni, rágódni... Olykor elhiszem, hogy mindkett?nknek (Vilmosnak és nekem is), s?t a férjemnek is fontos, hogy legyenek az anyaságon túl is kihívások az életemben, mert ezek feltöltenek. Máskor meg azt gondolom, hogy egy anyának nem kéne mással foglalkoznia, mint a családjával... Örök dilemma. Szerintem életem végéig elkísér.  Folyton lelkifurdalásom van, ugyanakkor az is tény, hogy jól esik er?t nyerni máshonnan. De a gyötr?dés már soha nem múlik el, hogy vajon szabad-e, kell-e egyetlen másodpercet is külön töltenem a kisfiamtól? Néha elhiszem, hogy igen, máskor meggy?z?déssel állítom, hogy nem...

 Ki segít, ki van Vilmossal, amikor dolgozol?

- Els?sorban anyukám. Csütörtök délel?tt jön, és szombat reggelig marad. Elvileg. De miután nem csak a kisfiam, hanem az egész család rajong érte, gyakran el?fordul, hogy "nem engedjük" haza szombaton. A Mama nagyon fitt, mosolygós, imádnivaló nagyi, aki pont olyan, mint egy jóságos tündér, aki egy meséb?l lépett ki. A másik pedig a férjem, aki -legnagyobb csodálatomra és meglepetésemre - mintaapuka lett. Legalábbis szerintem. Minden erejével azon van, hogy amikor én dolgozom, ? itthon lehessen a kisfiunkkal. 

  - El tudod képzelni magad, mint f?állású anyuka?

- Ha, mondjuk, 3 pici gyereket nevelnénk egyszerre, azt csak f?állású anyaként tudnám elképzelni. De nem hármat, még csak nem is kett?t, hanem egyet dédelgetünk. Egyel?re. Vannak ismer?seim, akikre hihetetlenül felnézek, mert meg tudják oldani nemcsak azt, hogy anyák, hanem azt is, hogy közben jó feleségek, dolgozó n?k és szüleiknek jó lányaik legyenek egyszerre, miközben 3 kis ördögfiókának lesik minden kívánságát. Ez számomra varázslatnak t?nik. Egyel?re legalábbis.  

-Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy szeretnétek kistestvért. Mikorra tervezitek?
 

- Igen, határozottan szeretnénk. De a mikorra nem tudok válaszolni. Nem szeretnénk túl nagy korkülönbséget. Ám mi magunk sem tudjuk, mi a túl nagy. Mi az ideális? Három év? Vagy inkább négy? Majd a sors eldönti.

- Aggódós anyuka vagy?

-  Attól függ... Azon soha nem aggódtam, hogy mi lesz, ha a gyerek elesik, vagy ha összekoszolja magát, mert épp a legnagyobb tócsában akar ugrálni. És azon sem kapok szívinfarktust, ha nekifutásból akar kimenni a csukott ajtón. De ha véletlenül megbetegszik, ami szerencsére eddig elég ritkán fordult el?, akkor nagyon kétségbe tudok esni. Éppen ezért Vilmos nem csak a kötelez? véd?oltásokat kapta meg, hanem beoltattam bárányhiml? és a hányást, hasmenést okozó járó rota vírus ellen is. Ugye mondanom sem kell, hogy közben hetekig rettegtem a lehetséges mellékhatások miatt... 

 -Szigorú szül?nek, vagy inkább engedékenynek vallod magad?

 - Szerintem szigorú vagyok. De ez relatív. Ha az szigor, hogy nálunk a nap reggelivel kezd?dik, és az ebédnek és a délutáni alvásnak is mindig ugyanakkor kell megesnie, valamint, hogy a gyereknek este nyolckor ágyban a helye, akkor szigorú vagyok. Ha azt veszem, hogy Vilmos ez ellen sosem ágált, mert ehhez szokott hozzá, akkor nem vagyok az. Ha engedékenység, hogy fel?lem felmászhat a kanapéra és ugrálhat rajta, ahogy csak akar, akkor engedékeny vagyok.
 

- Megváltozott-e az értékrended vagy a világlátásod, amióta anya vagy?

- Biztosan megváltozott valamelyest. Mert például simán elb?göm magam egy-egy szomorú, gyerekekr?l szóló történeten. És amennyi er?m van, azon vagyok, hogy segítsek, ahol-, és ahogyan csak tudok. Nyilván sokkal inkább központi kérdés ma számomra a gyereknevelés, a gyereksors, mint az anyaság el?tt bármikor. Holott korábban sem voltam közömbös. De az alapvet? elveimet nyilván nem változtatja meg a szülés. A fontossági sorrendeket viszont igen.